Valószínűleg akadt már olyan filosz, aki eltöprengett azon: hogyan lehetne a kukacot (@) latinra fordítani? A vermis (= kukac) nyilván nem jó, mert éppúgy át lehetne tenni latinra a majomfarok, csiga, ormány szavakat is, azaz ugye, a @ különböző idegen nyelvű elnevezéseit. De nem is kell töprengeni a latinításán – mondhatná a tájékozott, netművelt ember – minthogy a @ eleve latin, hozzá meg előkelő pedigrével, ugyanis – miként hírlik – a középkori kódexekből származik.
A magyar wiki szerint a kukac egy ún. ligatúra, vagyis egy gyakran előforduló szó többé-kevésbé egyezményes összevonása. Ilyen unalomig leírt, éppen ezért a későbbiekben leleményesen összevont szó volt az ad (hoz, hez, höz) prepozíció, melyet – állítólag – a kukac jeléhez hasonlóan vontak össze a középkori szerzetesek. Ezt a véleményt találjuk Federmayer István A jelen lévő ókor c. klasszikus műveltséget népszerűsítő könyvében is.
A fenti képen az ad ( második sor közepe) szócska valóban hasonlít a kukacra, és az írásmintáját nézve, könnyen el tudunk képzelni egy olyan szöveget, melyben már egészen kukacszerű az összevonás. Az elmélet szerint tehát a kukac nem más, mint a latin ad, (hoz, hez, nál, nél) ligatúrája, és az e-mailcímben azt akarja jelölni, hogy a felhasználó, mondjuk kovácspéter, milyen levelezőszerverhez kötődik. Akárcsak – legalább is feltehetően – az angol at ( nál, nél), azaz a kukac angol megfelelője.
Minden klappol, és tökéletesen logikus. De, mint minden túl jólfésült elméletben, épp ez üt szöget az egyszeri lateiner fejébe. Vagyis az a gyanús, hogy semmi gyanús nincs benne, ahogyan Pelikán elvtárs mondaná.
Nyilván nem én vagyok az első, aki megpróbált szöveget találni az összevont ad illusztrálására. És nem én vagyok az első, aki feladta, abban a majdnem biztos tudatban, hogy ilyen szöveg valószínűleg nem létezik. Ha létezne, az angol wiki nem egy olyan szöveget hozna, melyben a @ mint egy mértékegység (arroba) rövidítése szerepel.
Nos, bármennyire is hasonlítson az ad szócska a kukacra a fentebb bevágott képen, egyértelmű, hogy itt két külön karakterről van szó. Az alábbi képen is ( első sor eleje) jól kivehető a fordított kilenceshez hasonló d, amint az e fölé kanyarodik, de mindkettő külön karakter marad, összevonás nélkül.
A kukacszerű ligatúra amúgy csakugyan létezik, és egy ismert összevonás a latin nyelvű kódexekben, csakhogy nem az ad prepozicíót szokták így összevonni, hanem a szóvégi am betűket, pl. a harmoniam ( i.e.harmóniát) szóban.
A fenti kódexrészlet nem a legjobb példa (hosszas keresgélés után sem találtam jobbat), de nagyjából azért szemlélteti, hogy miként néz ki az am betűk összevonása a régi kódexekben. A utolsó szó, az angustiam (i.e. szorult helyzetet) rövidítve van, az a fölötti hajlított vonalka jelzi, hogy egy m-t megspórolt a másoló. Nos, ha az a szárát gondolatban egy kissé meghosszabítjuk meg is kapjuk a kukacot, csak éppen nem a tetszetős ad előljárószócskát rejtegeti.
Hogy akkor mégis mit jelent a kukac és honnan ered, pontosabban: hogyan került az e-mailcímbe, arra talán csak Ray Tomlinson, a drótposta “felfedezője” tudna válaszolni. Az én tippem az, hogy egyszerűen kellett neki egy még nem foglalt (és nem túl ismert) szimbólum a felhasználó, illetve a szolgáltató nevének elválasztására. Ám ehhez aligha régi kódexekben kutakodott.
Egyébként – és (számomra) érdemben ez dönti el a kérdést – Adriano Cappelli The elements of abbreviation in medieval Latin paleography c. kiváló könyve sem tud arról, hogy a kukacszerű ligatúra az ad összevonása lenne a kódexekben. A @ ligatúrát használták ugyan, de csak az am betűcsoport rövidítésére. És gyorsan hozzáteszem: sajnos. Mert az ember, végül is, nem szívesen cáfol egy ilyen rokonszenves elméletet. Márcsak azért sem, mert el tudom képzelni, hogy latintanár-olvasóim igen jól tudták/tudnák használni, captatio benevolentiae-ként (a hallgatóság, a jóindulat megnyerésére), a latin nyelv oktatásában.
Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja oldalunkat is (ITT), és kövesd/kövesse bejegyzéseinket.