A román titkosszolgálat (SRI) néhány évvel ezelőtt egy komoly plasztikai műtétet hajtott végre önmagán. Legalábbis virtuálisan. Újratervezték a weboldalukat, s hogy kövér legyen a lúd, ha már, lecserélték jelvényüket, és régi fapados mottójukat is. Merthogy ez utóbbit a nép nyelvén fogalmazták, és eléggé színtelen-közhelyes is volt, ilyenformán foglalva össze a szervezet ars poetica-ját: haza és tisztesség.
Márpedig egy valamirevaló titkosszolgálatnak enigmatikusabb mottó dukál, nemde? Ne értse azt meg kapásból akárki! Legyen az új jelmondat ősapánk, Traianus nyelvén – adta ki az ukázt valamelyik főfejes – és lőn. Az egyik ügynök, aki - úgy tűnik - újkori filozófiából szerzett doktorátust, és a kisujjában volt Descartes meg Kant, rögvest jött is az ötlettel:
Patria a priori.
Puccos, titkos, és főleg: latinul van. Meglett tehát az új jelvény és az új mottó, s ha már meglett, felkívánkozott minden járműre, uniformisra, kincstári ecájgra etc., és ez – állítólag – eurómilliókba fájt az adófizetőknek. De hogy nemzetünk dalnokát parafrazáljuk: nem tudtuk, nem fájt. Hanem térjünk vissza a mottóra. Mit jelenthet ez a millió eurós jelmondat? Szó szerint a következőt:
A haza, a tapasztalatot megelőzően.
Na persze, ennyire titokzatos, ennyire puccos jelmondatot még a SRI sem akart magának. Csak annyit akartak volna ékes latinsággal megfogalmazni, hogy: a haza minden előtt. Ez pedig latinul így hangzik:
Patria ante omnia.
Biztos vagyok benne, hogy nem én, és nem egy román újságíró kolléga, minap megjelent cikkében hívjuk fel először a figyelmet erre a kacagságos gikszerre. De a SRI feltehetően magasról tesz arra, hogy a jelmondatuk badarság. Minek is törnék össze kezük-lábuk, amikor alig akadnak a román hazában néhányan, akik kiszúrhatják a hibát. Annak a néhány fanyalgó szépléleknek a kedvéért meg minek kijavítani? Egy esetben talán elgondolkodnának. Ha valaki felvilágosítaná őket arról, hogy jelmondatuk (már persze az eredeti elképzelés szerint) egyenes idézetként is felfogható a magyar himnusz költőjének egyik ismert verséből, és amolyan szállóige a magyarok számára.
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.
De mi van, ha a SRI csakugyan azt akarta jelmondatául választani, hogy a haza, a tapasztalatot megelőzően? Hát akkor ez egy mélyenszántó gondolat. Akkor a román titkosszolgálat filozófiai magaslatokba emelkedve azt gondolja, hogy a haza egy olyan idea, mely minden tapasztalatot megelőzően ott van az ember elméjében. És hazaáruló-gyanús mindenki, aki – a posteriori – úgy vélné, hogy haza ott van, ahol jó (ubi bene, ibi patria). Ha így van, elnézést kérünk a fentiekért, és természetesen gratulálunk a magvas gondolatért.
Ha azonban mégis egy szánalmas kis gikszer esete forog fenn, van egy jóhírem mindazok számára, akik esetleg arra készülnének, hogy szétcincálják a román hazát. Nyugodtan konspirálhatnak latinul. A SRI-nél nincs latinos szakember.